Egri Csillagok Ki Mondta Kinek
De higgye meg kegyelmed, én az uramat a harctól eljajgatni nem fogom. - Tessék leülni - felelte Dobó. - Engedelmet kérek, hogy evés közben fogadom. Tessék velem tartani. De ezek csak hideg szavak voltak. - Köszönöm - felelte Éva. Hallgattak néhány percet. Aztán Dobó szólalt meg: - Gergely tudja, hogy itt van? - Nem. S bizonyára jó is, hogy nem tudja. - Hát, húgomasszony - szólt Dobó erre már nyájas tekintettel -, jól tette kegyelmed, hogy elhallgatta a nevét. Gergelynek nem szabad tudnia, hogy kegyelmed itt van. Ebben kérlelhetetlen vagyok. Az ostrom már nem tarthat soká: a fölmentő seregnek meg kell érkeznie. Miért jött kegyelmed ide? Éva szeme könnybe lábadt. - Hát csakugyan elrabolták? - Itt van - felelte Éva a nyakán függő zsinórt elővonva. Dobó pillantást vetett a gyűrűre. Ivott egy korty bort, s fölkelt. - Mivel biztosít kegyelmed arról, hogy Gergellyel nem beszél? - Minden parancsának engedelmeskedem, főkapitány uram. Tudom, hogy... - Megérti azt kegyelmed, hogy miért nem szabad Gergellyel beszélnie?
Egri csillagok ki mondta kine.com
Ismered-e Dervis béget? - Mint a csizmám szárát - felelte vígan Varsányi. - Hát ihol ez a levél. Ezt belopod vagy a sátorába vagy a ruhájába vagy az ivópoharába, szóval ahogyan lehet, úgy juttatod hozzá. - Azután elmégy Szarvaskőbe, s megvárod Vas Miklóst. Most már jönnie kell. - S hogy jutunk be a várba? - A kapu mellett jobbra minden éjjel zsineg fog lógni. Tapogasd ki. Azt rántsátok meg. A csengetésre lepillantanak, bebocsátanak. Varsányi kendőbe takarta a levelet, s a keblébe rejtette. A Sándor-bástyán szaporán duhogott a golyó. Dobó látta, hogy zavarodás van ott. A katonák rendetlenül ugrálnak el onnan. A török valahogy tudomást szerzett arról, hogy a külső várfalat egy kis kapu köti össze a belsővel. (Olyan volt az átjáró a két fal között, mint csaton a pecek. ) Két magas létra a hegyen: fordított V betű. Egy török felfut reá. Látja, hogy a kiskapun ki- és bejárnak a vitézek. Nosza ágyút vontatnak a hegyre, s erősen golyózzák a kaput. Alig egy óra alatt rakásra sebesült a magyar a kapu táján, s vagy öten el is dőlnek.
- Hát... tudom is én, mi van a levélben. - Lehet-e jó abban, ami töröktől jön? Dobó az asszonyokhoz fordult. - Hozzatok ki egy fazék parazsat. Hoztak. Kifordították a földre. Dobó rávetette a levelet. - Fogjátok meg ezt a vén hazaárulót, és tartsátok a füstjébe. Szagold, hitvány, ha olvasni nem tudod! Aztán kalodába verette, és ott hagyta a piacon: lássa a vár népe, hogyan jár, aki a töröktől levelet fogad el. A jelenetnek tanúi voltak a hadnagyok is. A nép is odacsoportozott. Nevették és bámulták az embert, aki könnyezett a füsttől és elkeseredéstől. - Látod, bibás! - mondotta neki a cigány. - Minek álltál be postásnak? A levél hol vörös, hol fekete lemezekre bomlott a parázson. Mikor vörös volt, a betűsorok fekete cifraságokként jelentek meg rajta. Mikor meg elszenesedtek a lapok, akkor a betűk egy percig izzó vörösen kacskaringóztak rajtuk. Mikor a parasztember belépett a kapun, minden ágyú elhallgatott. A török várta a választ. - Kapitány uram - mondotta Gergely, mikor kiléptek a csoportból -, én akaratlanul is elolvastam egy sort a levélből.
- Gergely a várnak az esze. Az ő elméjét nem szabad elvonni a vár védelmétől egy percre se. Kit ismer még itt kegyed? - Mekcseyt, Fügedyt, Zoltayt. Apám is itt van, Bálint bácsi is, a papunk. - Nem szabad mutatkoznia kegyednek a Baloghné szobáin kívül. Ígérje meg ezt becsületszavára! - Én viszont ígérem, hogy a gyermeke előkerítésére mindent megteszek. Adja ide a talizmánt. Dobó felcsatolta a sisakját, s mielőtt kesztyűt húzott volna, odanyújtotta a kezét az asszonynak. - Bocsásson meg, hogy ilyen nyers vagyok. Nem lehet másképpen. Tekintse a feleségem szobáit, itt hagyott holmiját a magáénak. - Még egy szót - mondotta Éva. - Baloghné asszonynak mit mondjak: ki vagyok? - Mondjon, amit akar, csak Gergely meg ne tudja. Dobó köszönt, kilépett az ajtón, és a lováért kiáltott. Estefelé erős szél kerekedett. Kifújta a kormot, pörnyét a várból. Dobó a robbanás omladékaira szólította a kőmíveseket és parasztokat. - Szedjétek össze a szanaszét heverő köveket! Úgy rakjátok a falat, hogy a lövésektől mindig takartak legyetek.
- Eladó 195 65 r15 nyári gumi tv
- Ha egy srác szinte mindig külön köszön nekem, és a nevemen szólít, akkor az...
- 8 csalhatatlan jel, hogy tetszel a srácnak - Terasz | Femina
- Csak szex es mas semmi
- Daewoo lanos alapjárati motor tisztítása 4
- Gyapjú polírozó korong mire jo de londres 2012
- Procalcitonin (PCT) teszt az AQT90 FLEX immunoassay analizátoron
- Kosztolányi dezső édes anna elemzés
- Már megint péntek (2002) Online teljes film magyarul | Friday After Next | onlinefilmek.it
- Gordon ramsay a pokol konyhája 9 évad 2017
23. 07:50 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
- Deszkát fel! - kiáltott Dobó. - A palánkot emeljétek magasabbra! De hiába emelték a takarót oda. A török ágyúk már úgy feküdtek, hogy rászórták a golyót a deszkán, palánkon át is a kapura. - Ez egy mázsa puskaporomba kerül! - morgott Dobó. - És éppen most! Gergely futva jött a szeglettoronyból. - Kapitány uram - mondotta -, így nem maradhat a kapu! A legjobb katonáimat ellövik! - Teszünk róla - felelte Dobó. - Várni kell, míg a porcsinálást megkezdik. A golyó hull a kapura, mint a záporeső. - Engedje meg, hogy a falat kitörjük vagy alul megássuk. - Neked nem kell külön engedelmet kérned, Gergely. Cselekedd! Gergely a kapu mellett lyukat vágatott a falon, s azon át járatta a katonáit. A török pedig szórta tovább is a golyót az üres kapura, úgy, hogy söpörni lehetett a golyót a kapu alján. Éjjel ismét hordta a török a földet, a rőzsét. A hold valamennyire világított nekik. A várból ki-kilőttek rájuk. - Ne lőjetek! - mondotta Dobó. Hogy a várbeliek elcsöndesedtek, a török zsibajgás, dobogás, ropogás hangja egyre erősödött.