Justine Avagy Az Erény Meghurcoltatása: Juliette Története, Avagy A Bűn Virágzása – Wikipédia
- Sade Márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása | bookline
- Trafó | Kálmán Eszter: Justine – avagy az erény meghurcoltatása
kell mondanom, hogy egyetlen este leforgása alatt alaposabb képzésben részesültem a libertinizmusból, mint a legkitanultabb utcalányok.... Példátlan szigorúsággal bántak velem. Nem érték be az e célra rendeltetett testtájakkal, bejárták az egész vidékét, a legrejtettebb zugokat, s miközben hóhérom kéjesen legeltette szemét a feldúlt halmokon, bősz indulata elől semmi sem menekülhetett. Járt a keze, mint a motolla, csak néha pihent meg egy-egy pillanatra, hogy pusztításának nyomait mámorosan meg-megtapogassa, majd szemérmetlenül cuppanós csókokkal illesse. Időnként elengedett, és kéjelegve nézte, mint próbálok védekezni és elfutni az ütések elől, melyek csak annál sűrűbben záporoztak a testemre. Mit mondjak, asszonyom, a szerelem oltára sem menekedhetett; akárhogy vonaglottam, a barbár támadás majd mindig célba ért. Vérben úszott a testem.
Sade Márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása | bookline
Az egyik megnyomorított senkiként végzi, a másik Európa legbefolyásosabb asszonya lesz. Kálmán Eszter rendezése ismét a történet és látvány viszonyát vizsgálja. Hol veheti át a kép a szó szerepét? Hol mondhat mást? Hol mondhat többet? És hol ment meg minket a szó attól, hogy látnunk kelljen? Szex, igazság, videó. Szereplők: Gergely Katalin Gera Marina Andrássy Máté Arnaud Blondel Csuzi Márton Alkotók: dramaturg: Szabó-Székely Ármin látvány: Kálmán Eszter jelmez: Juhász Dóra koreográfia: Csuzi Márton mozgókép-tervező: Balogh Balázs, Juhász András, Taskovics Éva zene: Kákonyi Árpád, Friedenthal Zoltán vers: Basch Péter, Bock Balázs, Szabó-Székely Ármin hang: Rembeczki János fény: Vida Zoltán munkatárs: Fábián Gábor Zoltán rendezőasszisztens: Fazekas Anna rendező: Kálmán Eszter Külön köszönet: Vadas Zsófia Tamara, Valuska László, Táp Színház, Kálmán Bence 1314
- Justine, avagy az erény meghurcoltatása | Magyar Narancs
- Salomon quest 4d gtx ár 7
- Karib tenger kalózai 2 teljes film magyarul videa
- Trafó | Kálmán Eszter: Justine – avagy az erény meghurcoltatása
De Sade márki és szolgája, Latour, "kérjenek nyilvánosan bocsánatot a katedrális kapujában, mielőtt a Saint-Louis térre szállíttatnak, ahol is nevezett de Sade feje nyaktilón vétessék, Latour pedig felakasztassék. Holttestüket ezután égessék el, és hamvaikat szórják szét a szélrózsa minden irányába". Ezt az ítéletet hozta 1772 szeptemberében az aic-en-porovence-i bíróság, in contumaciam, tehát a vádlott távollétében. Az ítéletet végre is hajtották, három nappal később, jelképesen, bábukkal, Aix főterén. Ki volt az az ember, aki ennyire magára haragította korának hatalmasait; akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett; aki élete nagy részét kisebb-nagyobb megszakításokkal börtönben töltötte; akinek a nevét mind a mai napig valami borzongató homály övezi? Gyermekkoráról keveset tudunk. Nem ismeretes, milyen hatások okozták nemi ösztönei szokatlan irányba fordulását... biztos: felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, saját tapasztalataiból, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt, Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden cselekedetébe. "
Georges Bataille, Sade című esszéjében írja, hogy " bizonyára a Százhúsz nap elvesztése indította Sade-ot arra, hogy ismét elkészítse, egy harmadik változatban Justine botrányos történetét, s annak folytatásaképpen a Juliett-et: mivel már nem állt rendelkezésére a lényegi tanulság, amellyel szolgálni akart, arra gondolt hát, hogy helyettesíti egy ugyanolyan teljes munkával. " A Juliette keletkezéstörténetében tehát fontos szerepe van egy szennyvízlevezető-csőnek, egy börtöncellának és a szabadság mámorától megrészegült csőcseléknek. [3] Cselekmény [ szerkesztés] Sade főszereplője: Juliette eltökéli magát, hogy az önzés, az egoizmus, a hamisság egyszóval a bűn filozófiája szerint fog élni és tartja is magát. Megbecstelenített szüzek és kéjenc latrok jelzik útját. A zárdában maga az apátnő ismerteti meg a testi szenvedélyekkel, majd családjának csődje után lop, gyilkol, és nyakra-főre bujálkodik. Egy Clairwille nevű nő személyében valódi mesterre talál, belép a Bűn Baráti Társaságába. Eszköz lesz mások kezében, de élvezi, ellenben mikor egyik "jótevője" egész Franciaországot az éhezés szélére óhajtja sodorni puszta szeszélyből, egy percre még megremeg.
Bár a "bűn" ábrázolása olyan klasszikusokat mutat fel, mint Hieronymus Bosch, a "sade-i bűn" a legújabb időkig tabunak számított. Míg szerzőjük a tizennyolc-tizenkilencedik században élt, munkái nagyobbrészt a huszadik század elején váltak ismertté. Magyarul először a Xanaprint Kiadónál jelent meg a mű, Pelle János fordításában, 1990 -ben, majd Sóvágó Katalin fordításában a Lazi Könyvkiadónál 2002 -ben. A mű keletkezésének története [ szerkesztés] 1789. július 14-én a francia forradalmárok elfoglalták a Bastille -t. Megnyitották De Sade börtöncellájának ajtaját is. Őt azonban nem tudták kiszabadítani, mivel nem találták ott. Az írót a zavargások előtti napon – egy, a szennyvízlevezető-csövön keresztül tartott lázító beszéde miatt – más helyre, a Charentonba szállították. A fellelkesült tömeg jót akart a márkinak, de rosszat tett: a kavarodásban De Sade börtönben írt kéziratai szétszóródtak, eltűntek. A márki elveszettnek – vagy megsemmisültnek hitte a Justine első és második változatát (ezt később megtalálta és ki is adatta), és a Szodoma százhúsz napja című monumentális regényét.
Trafó | Kálmán Eszter: Justine – avagy az erény meghurcoltatása
Színház Vibráló fények, diszkózene, fekete-fehér-piros színszimbolika, plasztikus ruhaköltemények - a Justine sikkes. Minden jól áll neki: az egymás mögé sorakoztatott szalagfüggönyrétegek, amelyek megvilágítástól és vetítéstől függően jelenetről jelenetre változó teret rajzolnak ki, a szintipopos hangzás, a klipszerű tánc, a képregényes dizájn, a de Sade szellemében átírt slágerek. Az előadásnak humora van, és egészen az utolsó, iskolásan elszavalt tanulságig sikeresen ellenáll a moralizálás csak látszólag kínálkozó lehetőségének. Az ájtatoskodó Justine szemszögéből elmesélt kalandos, erotikus, horrorisztikus sade-i történet mélyén ugyanis nem a "mért legyek én tisztességes" József Attila-i dilemmája, hanem csupán egy álszent, bort ivó és vizet prédikáló kornak adott fricska fedezhető fel - meg a részletező elmesélés öröme. Ezt az önélvező dekadenciát helyezi Kálmán Eszter a 80-as évek kulisszái közé. Az előadásból nem derül ki, mit tud ez az évtized, amitől sade-ibb volna a megelőzőnél vagy a rákövetkezőnél, és ami szakadék de Sade-nál a kor etikettje és a sötét ösztönök vezérelte gyakorlat között tátong, az a szexualitást és erőszakot egyaránt szemérmesen stilizáló darabban a klerikális, arisztokrata világot idéző jelmezek-mondatok és a 80-as évek popkultúrája közti formális feszültségre egyszerűsödik.
– Juliette ( Juliette története, de Sade márki tollából) Azonban később mégis történt valami- talán egyik késői ismeretsége, Corville úr, s az ő figyelme és tapintata változtatott rajta, talán Juliette maga tért jobb belátásra, húga szörnyű halála után. Mindenesetre az asszony belép a karmelitákhoz és néhány év alatt az ájtatosság, az életbölcsesség és szigorú erkölcsök eleven szobrává válik. Itt a vége a cselekmény részletezésének! Az "esztétika" [ szerkesztés] Az erotika úgyszintén örök toposza - a képzőművészet mellett- az irodalomnak. A regény esztétikájáról Michel Delon A sade-i test című esszéjében az alábbiakat írja: " A testek elrendezése az elbeszélésben, az a színpadias jelleg, amelyet a meseszövés és az illusztráció kölcsönöz neki, kétségkívül a barokk esztétikának felel meg, melynek mintáját Sade éppen Rómában találhatta meg. (…) A sade-i esztétika, amint már sejthettük is, az erotikában oldódik fel. A test szépsége nem egyéb, mint az érzéki izgatás és a szexuális élvezet lehetősége, azaz arra való képessége, hogy részt vegyen egy oly módon felfogott természet fő mozgásaiban, amely csupán folyamatos akció és reakció, alkotás és rombolás.
Juliette története, avagy a bűn virágzása Szerző Donatien Alphonse François de Sade márki Eredeti cím Histoire de Juliette, ou les Prospérités du vice Ország Franciaország Nyelv francia Műfaj erotikus regény Előző Justine, vagy az erény meghurcoltatása Kiadás Kiadás dátuma 1797 Magyar kiadás dátuma 1990 [1] Média típusa könyv Oldalak száma 194 (2002) ISBN 963-9416-31-2 (2002) A Juliette története, avagy a bűn virágzása De Sade márki regénye, amit először 1797 -ben adtak ki. Testvértörténete a Justine című munkájának. Mind a Juliette -et, mind a Justine -t névtelenül adták ki. I. Napóleon császár elrendelte a szerző letartóztatását és De Sade-ot végül élete utolsó 13 évében eljárás nélkül tartották fogva. " Justine és én a Panthémont-zárdában nevelkedtünk. Ismerik ezt a híres apátságot, tudják, hogy évek óta az ő televényéből sarjadnak Párizs legszebb és legszabadosabb asszonyai. [2] " A regény eredeti címe az Histoire de Juliette, ou les Prospérites du vice. Az angol változata a Juliette, or Vice Amply Rewarded.
A tudat rögzíti a határokat, az átmeneti pillanatokat, míg maga is foglyává nem válik az őt tagadó mozgásoknak. Ezért az írásra marad az a feladat, hogy érzékelhetővé tegye a test rángásait és nyugtalanító villódzásait. " [4] A Juliette és a Justine [ szerkesztés] A " Juliette története, avagy a bűn virágzása ", a " A Justine avagy az erény meghurcoltatásának " ikerregénye: a testvérpár idősebb tagjának történetét mondja el. S miképp a két sor, úgy a két regény is tökéletes ellentéte egymásnak. Hiszen a Justine egy ártatlan lány szenvedéseinek és meghurcoltatásának története, addig a Juliette egy velejéig bűnös nő féktelen életélvezését és a bűnben való fetrengését mutatja be. A kétféle élettörténet kétféle elbeszélő technikával jelenik meg. Justine beszámolója kettős keretes-szerkezetbe van foglalva. Ezzel szemben a Juliette-ből teljesen kivonul az elbeszélő, végig Juliette hangját halljuk, az ő szavait olvassuk, ahogy egyes szám első személyben elmeséli életét. Megírásuk sorrendjében a Justine volt az első, viszont az ábrázolt cselekményeket tekintve a Juiette előzménye a Justine-nek.
Magyarul [ szerkesztés] Juliette története, avagy a bűn virágzása (részletek); ford. Ludassy Mária; in: A francia felvilágosodás morálfilozófiája. Válogatás; vál., utószó, jegyz. Ludassy Mária; Gondolat, Bp., 1975 (Etikai gondolkodók) Juliette története vagy A bűn virágzása; ford. Pelle János; Xanaprint, Bp., 1990 Juliette története avagy A bűn virágzása; ford. Sóvágó Katalin, utószó Balogh Tamás; Lazi, Szeged, 2002 Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] A regény teljes szövege (franciául)