A Párom Nem Akarja A Babát
Szerző: Sződy Judit 2013. február 25. | Frissítve: 2019. június 3. Forrás: Együtt terveztétek vagy becsúszott: így is, úgy is megvan az esélye, hogy apa egyszerűen vegye a kalapját. Ez maga a világ vége. De van élet a világ vége után. Elhagyott terhesen Sokáig vártam, hogy mégis eljön Zsófi (32), kislánya, Fanni (5) A történetem huszonhat éves koromban kezdődött. Akkor váltam el, és kezdtem egy új kapcsolatot. A férfi tizenhat évvel volt idősebb nálam. Hivatalosan nem költöztünk össze, fenntartottuk a lakásunkat, de valójában együtt éltünk. A védekezést én vállaltam magamra, természetes módszerrel. Egy időben nagyon összejöttek a dolgaim, és nem figyeltem a védekezésre. Csak hat hét után kapcsoltam, hogy valami nem stimmel. A teszt pozitív lett. Elmentem nőgyógyászhoz, ott láttam, hogy dobog a baba szíve. Nem volt kérdés, hogy megtartom-e. Hazafelé végig sírtam, tudtam, hogy a párom nem akar gyereket, neki már van három. Este, amikor elmondtam neki, az ágyban feküdtünk. Nem szólt egy szót sem, csak kiment a teraszra cigizni.
27 éves vagyok, terhes vagyok, a párom nem akarja a bébit, én szeretném...nem tudom mit tegyek...
Megkérdeztem végül sírva, hogy miért? Erre se tudott választ adni, csak annyit ' talán a sok stressz, a bíróság, apukám halála' Mondtam neki, az elején is tudtad, hogy válófélben vagy, akkor is szerettél mindennel jobban, miután elváltál, akkor is szerettél. És tudom, megértem, ha az embernek nagy fájdalma van és problémái kevésbé tudja elengedni magát és szórakozni, cseverészni. Ezt nem is várom el, de ha az ember szeret, érzelmei vannak mások iránt, akkor a legnagyobb bajban is ő nyújt vigaszt és valamilyen formában kifejezhetőek az érzelmek mások felé. Nem tudom, mit tegyek Ezért nem tudom, mit tegyek, de nem gondolkozhatok ezen minden percben. Terveztünk, végül megváltozott a saját terv menete velem kapcsolatban. Pedig nem tettem rosszat, nem vagyok unalmas lány. Mindig hozok valami újat a kapcsolatban. Ugyanúgy szórakoztató vagyok évek után is, figyelek és törődök az emberi kapcsolatokkal. Az is olyan, mint egy természet, egy kert. Öntözni kell és figyelni. Csak sajnos nehéz ilyen emberi kapcsolatokat találni 🙁 Nem vagyunk ugyanazon az úton.
A férfiakra nem tör rá hirtelen az a mindent elsöprő, gyermek utáni vágyakozás, amit mi nők érzünk. Ők megfontoltabbnak vannak "kódolva" biológiailag és társadalmilag is, figyelembe veszik a külső körülményeket, az anyagi hátteret is. Fogadjuk el, hogy párunk "férfiből" van és örüljünk ennek, hiszen pont azért választottuk Őt, mert ilyen. Bármennyire is vágyakozunk gyermekre, ne csapjuk be életünk párját! Nem ajánlatos "megfeledkezni" a tablettáról, tűvel machinálni az óvszeren vagy füllenteni a termékeny időszakot illetően! Ez visszaüthet, ne lepődjünk meg, ha ezek után párunk elmenekül, vagy marad ugyan, de teljesen elhidegül és csak kötelességből vállalja a gyermeket. Senki nem szereti, ha bármire is kényszerítik: mi sem! Ne nyaggassuk párunkat naponta azzal, hogy már gyereket szeretnénk, de azt se higgyük, hogy ha békén hagyjuk, akkor ő majd szépen megérleli magában az elhatározást. Tudomására kell hoznunk, hogy már szeretnénk kisbabát – de ezt tegyük egy racionális keretek között tartott beszélgetés keretében.
- Ha az apa nem akar gyereket - Párkapcsolatsegítő
- A párom nem akarja a babát 9
- A párom nem akarja a babát pdf
Valószínűleg az anyagi részt is azért hozta fel, mert nem akarta nyíltan megmondani, hogy nem akarja ezt a gyereket. Szóval fel kell készülnöd arra, hogy egyedül neveled fel ezt a gyereket. Tehát egyenlőre ezzel tervezz. Lehet, hogy később mégis úgy fogja érezni, hogy érdekli a gyerek, de erre nem számíthatsz, max reménykedhetsz. 19:13 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Nézzünk végig az ismeretségi körben, tudunk-e olyan férfiról, aki felelőtlenül ment bele a gyermekvállalásba és esetleg már nem is él a családjával. Biztosan legalább egy ilyet ismerünk. És ugye nem szeretnénk, ha a mi párunk is ilyen lenne? Becsüljük a felelősségteljes gondolkodását és ezt hangoztassuk is! Ha meg is győzzük a párunkat, előfordulhat, hogy nem mutat különösebb lelkesedést és vágyat a gyermekvállalás iránt. Ettől ne rettenjünk meg, a férfiak nagy része akkor válik igazán felkészültté, amikor először a karjában tartja a gyermekét. Ha belemegy a próbálkozásba, az már fél siker! Biztosítsuk arról, hogy milyen nagyra értékeljük, hiszen ez azt bizonyítja, hogy mennyire szeret bennünket! Mi se kényelmesedjünk el, továbbra is tartsuk be ígéreteinket, és tegyünk meg mindent a tervek megvalósítása érdekében! Így nem kell azt éreznie, hogy csak ő engedett, hiszen látja, hogy mi is teljesítjük az általa megszabott "feltételeket". Ha végleg nemet mond Előfordul, hogy hosszas győzködés és várakozás után a férfi még mindig nem készül fel, az évek pedig csak rohannak.
), Ő pedig nem. Fogalmam sincs, mi a megoldás, hiszen nélküle nem tudom elképzelni az életemet, de a vágy néha még ennél is erősebb bennem. Ti mit tennétek?
57% A felelősség egyértelműen kettőtöké, de azért érdekes ahogy írsz. Párodnak saját lakás, szülei jól élnek, ergo egyértelműen arra apellálsz, hogy odacuccoltok mind, vagy ha ezt nem akarja, anyukád nyakára szülsz. Az hol van a számításban, hogy te magad miképp próbálod a helyzetet megoldani? Mert nyilván közös a felelősség, de csak olyan két opciót sorolsz fel, amiben gyerekestől "eltartott" helyzetben lennél. Tartson el a párod, a szülei segítségével, vagy odaszülsz anyádnak. Tudom, erős megfogalmazás. A gyermek nevelése és a költségei is páros feladat kellene legyen, de erre akarat ellenére nem lehet senkit kényszeríteni, ha nem maradtok együtt és nem változik a hozzáállása, akkor avval számolj, hogy egy tanuló apukának egyenlőre a bíróság is csak kevés tartásdíjat fog előírni, mert ha nem akrja, azon fölül nem fogja támogatni, az szinte biztos. Ez persze nem gond, be lehet adni azt a gyereket bölcsibe és elmenni mihamarabb dolgozni, aztán estin tanulni, de így nem nulláról, hanem mínuszról kezded az életed és nehéz lesz felállni.
Aztán visszajött, közölte, hogy ő már nem akar gyereket. Én pedig mondtam, hogy megtartom, akár mellettem marad, akár nem. Én fogom felnevelni, nem kérem a segítségét. Megértette, hazament. A terhességem alatt végig vártam, hogy felhív vagy becsönget, de ez nem történt meg. Nagyon egyedül éreztem magam. Tudtam, ha ezt végigcsinálom, akkor bármit túlélek. A szüleim, barátaim mind mellettem álltak. Nagyon sokat segítettek, hálás vagyok nekik. A szülés előtt két hónappal a szüleimhez költöztem, a szülésnél az édesanyám volt velem. Fanni két hónapos korában behívtak a gyámügyre, hogy meg kell adnom az apa nevét. Ott győztek meg arról, hogy keressem meg, és egyeztessünk. Azt mondták, jó, ha a gyerek tudja, ki a biológiai apja, és javasolták, hogy kérjek gyerektartást. Írtam egy mailt az apjának, eljött hozzánk. Ölbe fogta, lehet, hogy érzett is valamit, hogy három fiú után végre kislánya is született, de nem mutatott semmit. Aláírta az apasági nyilatkozatot, megbeszéltük a gyerektartás kérdését.
A lényeg az, hogy te és a szüleid mit tudnátok nyújtnai a gyerekenk, ha magadra maradsz, mert mások pénztárcájára tervezni nem lehet, akkor sem, ha ideális körülmények között nem kellene gondolokodni ilyeneken.
Álljunk elő kész tervekkel, ötletekkel, hogy lássa, nem csak tőle várjuk az anyagi körülmények megteremtését. Határozzuk meg közösen azokat a feltételeket, amelyeknek feltétlenül teljesülnie kell a gyermekvállaláshoz. Esetleg tűzzünk ki határidőt, bár a férfiak nem szeretik ezeket, és úgyis megszegik. Most még eléldegélünk, de mi lesz, ha egy jövedelem kiesik? Noha a családtámogatási rendszer Magyarországon kiemelkedően jó, – a nálunk lényegesen fejlettebb országokhoz képest is-, komoly érvágást jelenthetnek az otthon töltött évek, főleg a maximált ellátások estében. Keresetünk alapján előre ki tudjuk számolni, hogy milyen járandóságokra és meddig leszünk jogosultak, ez alapján betervezhetjük a komolyabb kiadásokat, hiteleket még a várandósság vagy szülés előtti időszakra. Készítsünk karriertervet: vegyük számba mennyi ideig szeretnénk otthon maradni a babával, visszatérünk-e ill. visszatérhetünk-e majd a munkahelyünkre a gyed/gyes után, vagy inkább valamilyen otthon végezhető munkát keresnénk.